Az LZ-Lámpa ajánlata

LÁMPA AKCIÓ

Nyelvválasztás

Partnereink / Linkek

Lexikon: Üvegipar

Az emberiség az üveget először kizárólag ékszerként használta, csak később szépítette otthonát kezdetleges üvegtárgyakkal. A bronzkorban már használati eszközöket és fegyvereket is készítettek a természetes üvegből. Az üveg feltalálását - akárcsak a bronzét és a vasét - a tűznek köszönhette az ember. Ez feltehetően a véletlen műve lehetett. Az emberiség ettől kezdve már tudatosan fejlesztette az üveggyártás mesterségét, egyre magasabb technikai tökéletességet és színvonalat érve el az üvegolvasztásban és feldolgozásban. Az üveg mesterséges előállításának pontos idejét nem ismerjük. Valószínű, hogy az üveggyártás a már korábban kialakult kerámiaipar mázkészítéséből fejlődött ki.
Az első üvegtárgyak készítését többnyire az egyiptomiaknak tulajdonítják. A legújabb feltételezések szerint az asszírok talán még előbb jöttek rá az üvegkészítés titkára, mint az egyiptomiak. Az bizonyos, hogy az egyiptomi üveg hosszú évszázadokig egyeduralkodó volt a Földközi-tenger vidékén. Az alexandriai üveghuták még időszámításunk kezdete körüli időkben is nagyon híresek voltak.
Az egyiptomiaktól a rómaiak tanulták el az üvegkészítés mesterségét, akik csakhamar elterjesztették hatalmas birodalmukban. A római mesterek magas művészeti fokot értek el az üvegkészítésben. A Római Birodalom hanyatlása után Bizánc, a középkorban pedig Velence lett az üveggyártás központja. A XVI., és a XVII. Században már egész Európában elterjedt.

Velencei hutakész palack filigránüvegből

Az üveg előállítása az ókorban még rendkívül kezdetleges körülmények között történt. Nehézkes volt az üveg olvasztása. Az üveg nyersanyagjainak keverékét agyagserpenyőkbe rakták, és többszöri olvasztással nyertek egyre kevésbé buborékos, huzalos üveget. A kapott üveg többnyire színes (zöld, kék, vagy fekete) volt a szennyezőanyagoktól. A meglehetősen sűrű üvegolvadékot csipeszekkel, fogókkal gyúrták, alakították, mert az üvegfúvást ekkor még nem ismerték. Ennek ellenére feltalálása előtt 700 évvel már öblösüvegeket (vázákat, kancsókat, tányérokat) is tudtak készíteni sajátságos eljárással. Homokos agyagmagra üveget hengereltek, és csípőkkel, fogókkal alakították a falvastagságot, majd a kész tárgyat lassan lehűtötték, végül a kihűlt üvegből kikaparták a kerámiamagot. Az így készített ókori tárgyakat könnyű felismerni durva belső felületükről.
Az üvegfúvó pipa (fúvócső) feltalálását is eddig az egyiptomiaknak tulajdonították. A legújabb kutatások eredményei arra utalnak, hogy i.e. 30 körül az asszírok fedezték fel ezt az egyszerű, de az üvegfúvók számára még ma is legfontosabb eszközt.
A középkorban az olvasztáshoz szükséges nagy hőmérsékletet csak igen sok fa eltüzelésével tudták biztosítani. Ezért az üveghutákat csak erdős vidékeken építették. Amikor az erdőt a huta körül kiirtották, a huta is beszüntette működését. Az üvegfúvók ilyenkor felkerekedtek, új helyet kerestek és ott építettek maguknak másik üvegcsűrt. Az üveg legfontosabb alkotórészét, a homokot a vízmosásokban található kovakövek hevítése, darabolása s őrlése útján, vagy olyan homokbányákból nyerték, amelyeknek homokja kevés vasszennyeződést tartalmazott. A kemencék fűtéséből származó fahamuból kilúgozással és lepárlással kapták az üveg másik nélkülözhetetlen nyersanyagát, a hamuzsírt, amely mindig tartalmazott kalcium - és magnézium - sókat is. Meszet tudatosan csak a 17. századtól kezdve adagoltak a keverékhez - kréta alakjában. Az üvegfúvók saját maguk készítették a hőálló agyagtéglákat is - ezeket tömörre égették és belőlük építették meg kemencéiket és az olvasztófazekakat. A középkori üvegolvasztó - kemencék hatásfoka igen rossz volt, de tűzálló anyagai sem bírták a nagy hőmérsékletet. Az üvegolvasztás nehézkes volt egészen a 19. századig, ugyanis az üveget két szakaszban olvasztották. Előbb a keveréket üvegcseréppel együtt az üvegképződés szakaszáig hevítették, majd vízben lehűtötték. A vízben az üveg apró darára esett szét. Ezután a frittet újból megolvasztották és a buborékoktól való megtisztulás után feldolgozták. A szakaszosan olvasztott üveghez 200 - 400 °C-kal kisebb hőmérséklet is elegendő volt mintha egyhuzamban olvasztották volna.

Középkori fazekaskemence

Régen gondosan titkolt receptek, gyakorlati módszerek alapján olvasztották az üveget. Az üvegkeverék készítését, az olvasztást és az üvegformálás gyakorlati fogásait az egyes huták mesterei többnyire csak gyermekeknek adták át. Az üveg szerkezetéről, belső felépítéséről ekkor még egyáltalán semmit,vagy csak igen keveset sejtettek.
Az üveggyártásban ugrásszerű fejlődés csupán a 18-19. században következett be, amikor az eddiginél tisztább nyersanyagokat fedeztek fel, a kemencéket jobb tüzelőanyagokkal - előbb szénnel, majd gázzal - fűtötték és szerkezetüket is megváltoztatták. Ennek következtében az olvasztási hőmérséklet jelentősen megemelkedett a kemencékben, és lehetővé vált a nagy mennyiségű üveg egy tömegben való olvasztása. Angliában feltalálták az ólomüveget, az Egyesült Államokban az üvegtárgyak formázására különféle félautomata és automata működésű gépeket szerkesztettek.
A 20. század elejét az üveggyártás további fejlődése jellemzi. Ekkor terjedtek el a korszerű gáztüzelésű fazekas - és kádkemencék. Megoldották a folyamatos üvegcső - és síküveg gyártást, az üvegszál és a habüveg előállítását. Korunkat a tudományok és a technika rohamos fejlődése jellemzi, aminek eredményeként megindult az üvegtárgyak tömegtermelése, és az üveg nélkülözhetetlen közszükségleti cikké vált.