Lexikon: Szecesszió
Szecesszió
A századforduló nemzetközi stílusirányzata, amely nemcsak a képzőművészetben, hanem az iparművészet és az építészet területén is önálló formanyelvet alakított ki.
Jellemzői a dekoratív felületképzés, a hajlékony körvonalak és a stilizált növényi ornamentika.
A szecesszió egy művészeti irányzat, kivonulást, elszakadást jelent mindattól, amit a korabeli művészet képviselt.
A szecesszió szó latin eredetű ( kivonulni ).
Főbb jellemzői: nagymértékű stilizálás, hangsúlyos, élénk szinek alkalmazása, "organikus" jellegű formálás.
Magyarországon a szecessziót elsősorban Lechner Ödön ( 1845-1914 ) nevével kapcsolják össze.
Ő a legismertebb, legnagyobb hátású szecessziós építészünk, egyúttal a stílus magyar irányzatának kezdeményezője.
Néhány jelentősebb épülete:
Iparművészeti Múzeum, Budapest
Főldtani Intézet, Budapest
Városháza, Kecskemét
Törley mauzóleum
Kék templom, Pozsony
A szecessziós stílust Európa különböző területein más és más névvel illették.
Míg az Osztrák-Magyar Monarchiában a Sezession szót alkalmazták, addig Franciaországban az Art Nouveau ( Új Művészet ), Nagy-Brittaniában pedig a Modern Style ( Modern Stílus ) volt az elnevezés. Németországban a Jugendstil ( A Fiatalság című folyóiratban ), Spanyolországban a Modernizmo, Olaszországban a Stile Floreale ( virágos stílus ), az Amerikai Egyesült Államokban pedig a Tiffany Style elnevezés terjedt el.